"Nem tudom megállni, hogy szeresselek,
Mi egyek vagyunk, mi összetartozunk,
mint az ég és föld,
mint a víz és tűz,
mint a hideg és meleg,
melyek mindig kiegyenlítik egymást, és
egyensúlyban csak úgy lehetnek,
ha mindkettőből ugyanannyi van az EGYben!"
Hogyan tudom nőként a Szeretet lételvet (egység-bontási és egység-helyreállítási képesség, odaadás és befogadás) realizálni, hogyan tudom férfiként a Fény-lételvet (tapasztalati ismeret) realizálni, illetve a kettő közötti kiegyenlítődést, a bennem lévő Szeretet és Fény kölcsönös áthatolását megvalósítani a saját lényemben úgy, hogy ez által a saját belső harmóniámat és a párkapcsolati-családi életem békéjét megvalósíthassam? Hogy a Szeretet ne váljon korrupcióvá és gyűlöletté és a Fény ne váljon őrületté és erőszakká bennem.
Elgondolkodtató, hogy amennyiben igazán ismerjük magunkat, akkor tudjuk pontosan kire van szükségünk...
"Sok ember elfelejtette, hogyan gyakorolja és fejezze ki érzelmeit. Úgy érzik, hogy nem szeretnek semmit és senkit, s hogy őket sem szereti senki. Mivel az érzelmi természet a rendes utakon el van nyomva, úgy áll bosszút, hogy nem kívánatos módokon fejezi ki magát. Ha megtanítottuk gyermekeinknek, hogy igazán szeressenek és gátlás nélkül csodáljanak, nem lesz sok bajuk a szexuális természetükkel későbbi éveikben.
Az érzelmi természettel rejtett összeköttetésben van a szellemi ember, aki ott működik, amit intuiciós síknak nevezünk. Finom összeköttetés van a kettő között, ezért van kitartó kapcsolat a vallás és a nemiség között. Ez abban a tényben leli magyarázatát, hogy a teremtő ösztönzés a fizikai síkon az alsóbb pólusa annak a misztikus teremtő erőnek, ami végül is a lelket "Istennel való egyesülés"-hez vezeti. A vallás a szublimáció (átnemesítés) hatásos eszköze. Ezért a nemileg ki nem elégített nők egészen ösztönszerűen fordulnak a vallásos elragadtatáshoz és a papok imádatához. Dacára, hogy ez a dolog általában gúny tárgya, az ilyenek öntudatlanul is átnemesítik a nemi ösztönt. A fizikai szerelem felsőbb pólusa a tisztelet és imádat. Valóban a nemi szerelem sem tökéletes, ha nem foglalja magába a tiszteletadás elemét. Nevetni szoktak az imádó, önfeláldozó, serdülő "boci"-szerelmen, de lehet hogy a fiú csak ekkor ismeri meg a mindenség valódi értelmét. Szeretet, tisztelet, imádat, méltánylás; ezek az igazi szublimáló eszközök. Sok házaspár, akiket csak az érzéki vonzalom köt össze, soha nem tudják megbocsátani egymásnak, hogy szerelmük elmúlt, és ekkor keletkezik a legszörnyűbb dolgok egyike, a házastársi gyűlölködés." (Clara M. Codd)
... megmagyarázhatatlan rezonanciák és intuíciók értelmezhetőek és megmagyarázhatók a reinkarnációs elmélettel.
Duál vers
Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád;
táncoltam én is és te is,
sírtál értem s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.
"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben bízhatunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk."
(Hemingway)
Amikor lehunyod két csillag-szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhok ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet
Ozet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet...